A világ folyamatosan egy nagy dilemma előtt áll. Jézus vagy a világ legnagyobb csalója, hazugja vagy tényleg az Isten fia. Köztes út nincs. Az ember bármelyikben hisz az életére nézve nagyon komoly következményei lesznek. Jézus mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
(Jn 14.6).

Gödör István vagyok. Dunaszentgyörgyön, református családban nevelkedtem. Eleinte nagyünnepi templomba járó emberek voltunk, a templomban hallottak nem kötöttek le és nem érdekeltek, de akkor még gyermekként nem értettem és nem tudtam Istenről, hogy Ő az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremt a földön, mert ezekben telik kedve (Jer.9,23).

A középiskolás és főiskolás is éveim gondtalanul és szabadon elröppentek. Csak az élet alap kérdéseire nem kaptam meg a megnyugtató válaszokat. Az ezoterikát, asztrológiát, horoszkópokat, kezdtem el bújni és jósnőnél kerestem útmutatást az életemre. Isten ezekre azt mondja, hogy utálatos dolgok előtte, hiszen van nekünk Istenünk akihez fordulhatunk (Ézs 8.19). Nem csoda hát ha nem találtam meg bennük a válaszokat a kérdésekre.

A főiskola után teljes lelki talajvesztés következett. A burok amely korábban körülvett a főiskola után kezdett repedezni. A szüleim nyújtotta biztonságot elveszítettem. Azt gondoltam, hogy majd a karrier, a pénz az meghozza a szívemben tátongó űr betöltését az életemben. Majd a pénz biztonságot és boldogságot nyújt. Elkezdtem hajszolni a sikert és karriert. De mivel boldogtalan voltam és azt gondoltam, hogy a körülményeim tehetnek róla fél évenként váltottam a munkahelyet, mert sehol nem találtam meg a helyem. Körülvettem magam mindenféle zajjal (bömbölő zene, állandóan ment a TV), csak ne kelljen csendben lennem, mert a kérdésekre újra és újra az addig megkapott válaszokat hallottam. A majomtól származom és semmi értelme az életnek. Ezeket a hangokat tényleg el kell nyomnia magában az embernek. Már-már az látszott, hogy mégis sikerül betölteni azt a karriert amire vágytam, amikor kaptam egy jó állást – kereskedelmi igazgató lettem - jó fizetést, jobbnál jobb szolgálati autókat kaptam, évente 3-4 külföldi úttal. A kollegáim tiszteltek és szerettek. Látszólag, külsőleg minden rendben volt. Csak belülről marcangoltak az élet alap kérdéseire kapott válaszok. A majomtól származom, céltalan és értelmetlen az életem…

Az ember amíg be nem ismeri, hogy egyedül nem jut előre a boldogság útján, amíg – legalább lelkileg - teljesen össze nem törik addig nem hajlandó tekintetét az égre emelni.

Én 27 évi küszködés után jutottam el oda, hogy a testvérem hívására egy evangelizációra elmenjek. A lelkész végtelenül egyszerűen prédikált. A Noé bárkája volt a téma és az alkalom végén feltette e kérdést: „Testvérem Te benne vagy a Bárkában?”. Fel kellett ismernem: Nem, nem vagyok benne a Bárkában! De akkor elveszem! Mintha Isten bemutatkozott volna, hogy Ő tényleg létezik. Ettől fogva ez nem volt kérdés számomra. Mindezek a történetek nemhogy megoldották volna a lelki problémát, hanem tetézték. Elkezdett űzni a gazdag ifjú története (Mk 10.17-). Ha Jézus elé állnék, én is lehajtott fejjel mennék el tőle, mert nem tudnék a vagyonomról, a vágyakról lemondani. Ha Jézust vagy vagyont kellene választanom a vagyont választottam volna. Láttam magamat, tudtam, hogy ez nem jó út, hogy Istentől elválaszt, de nem láttam helyesen Jézust, hogy egyedül ő adhat megoldást az életem alap problémájára.

Az említett evangelizáció után 3 éves küzdelem árán jutottam arra, hogy csatlakoztam a pasaréti református gyülekezethez és az egyik ifihez. Az egyetem mellett rengeteg időm volt olvasásra és a Bibliára. Faltam az Istenről szóló könyveket és igehirdetéseket. Tényleg az élő vizet ittam. De a feszültség amit az ember a bűn miatt érez és Istentől elválasztja továbbra is megmaradt. Hittem én, hogy egy az Isten, „az ördögök is hiszik, és rettegnek” (Jak 2.9). Én is rettegtem, féltem a kárhozattól. Azzal tisztában voltam, hogy bűnös vagyok, hiszen Isten tükrébe / törvényébe belenéztem, de, hogy mi oldja fel ezt a feszültséget nem értettem meg. Rengeteg Biblia olvasás és igehirdetés hallgatás után - Bibliai szóhasználattal élve- kaptam új szívet, egy újabb evangelizáción értettem meg, hogy Krisztus a feloldása ennek a feszültségnek és kértem, hogy legyen az életem Ura, és adjon új szívet! Jézus az egyetlen, tökéletes, helyettes áldozat aki az én személyes bűneimet, az én adóslevelemet is felvitte a keresztfára. A dilemma ezen a ponton értékelődött át. Jézus, nem hogy csaló, hazug, hanem az egyetlen igaz! Az egyetlen stabil pont eben az egyre inkább ingatag világban, a Kőszikla, amire lehet és érdemes építeni!

A hívő életben jó abban megnyugodni, hogy az Isten tudatosan, céllal teremtett mindannyiunkat. Értelmes élettel ajándékozott meg és sok egyébbel is: új szakmával, munkahellyel (pályázatírás, projektmenedzsment), feleséggel, hozzám illő segítőtárssal, 6 gyönyörű gyermekkel, új barátokkal, új testvéri közösséggel itt Gárdonyban a Református Gyülekezetben. A Bibliai Házassággondozói Szolgálatba (www.bhsz.hu) és itt a Gyülekezetben egy kis házaskör vezetésére hívott el Isten, és feleségemmel, Zitámmal együtt valljuk azt, hogy „Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet”
(Ézs 43.20).